VasárnapTask 2 : 60,2 Km Race to Goal. 13.45-kor nyílt a start kapu. Az előző napi starthelyről indultunk. Mivel hátulról az ötödik volt a pozícióm ezért úgy döntöttem, hogy elindulok az elsők között. Az élpilóták nem akartak elsőként elindulni így
sikerült 12.50-kor startolnom.
Nagyon sokat kellett fent várakozni, elég nehéz volt a magasba kibekkelni az időt. A mezőny fele leszállt a leszállóba. Mint utólag kiderült azok jártak jól, mert felvitték őket újra a startra és később bejavult az idő s mindössze egy termikkel és egy nagy siklással 4-20Km-rel nagyobbat repültek mint én. Én csak úgy hívtam őket a nagy angol tudásommal, hogy lucky group. Nem semmi!!! Pedig mindent megpróbáltam: Nem volt túl magas a felhőalap, az első gerincet éppen átrepültük, csak kb. 4 ernyős volt előttem, ők a kurzus irányba keletre voltak az árnyékba, de nem láttam, hogy emelkednének ez ért én jócskán eltartottam a kurzustól dél felé, de ott legalább napsütötte terület volt. Mikor odaértem akkor láttam, hogy nem igazán meredek a hegygerinc lejtése, így csak egy kicsit merészkettem a fák fölé, de szinte semmi emelés nem jött. Vagy negyed órát bohockodtam, trükköztem , de mikor már a madarak is visszaszálnak a fészekhez, akkor mi sem tudunk motor nélkül fentmaradni. Leszálltam egy kis dombra a „főút” (beton) mellé és ez jó döntés volt , mert így a rádiómat vették az autóban és könnyen megtaláltak (telefon térerő semmi). 
Az eredmény pedig ?!?! : a legnagyobb repülés 33Km-től 14Km-ig (ők a második startjukkal érték ezt el) ellenben az enyém 11Km. Nem semmi , hogy néha a 10Km-ért milyen sokat kell dolgozni!!! Helyezésem ezen a napon 32. A képen egy verseny előtt rosszul startoló pilóta látható.
Hétfő
„Task 3” : A következő napon felmenntünk , hosszas várakozás után kiírták dísznek a feladatot, de később lefújták. Lehetett „örömrepülni”, de nem mindenki örült a végén. Érdekes startot kellett végrehajtani, mivel a starthelyen állva a kezünkkel simogattuk a felhőalapot. Tehát start és utána azonnal fülcsukás, ill. később repülés fülcsukással. Elsők között egy kerekesszékes hölgy startolt, ilyet most láttam először. Érdekes látvány volt, de ilyen időben nem biztos, hogy repültem volna a helyébe.
Egy norvég sráccal bepásztáztuk a gerincet elejétől a végéig, majd a rádióból jött a hír , hogy esik a városban és magam elé nézve valóban csúnya felhő közeledett. 
Ekkor azonnal fülcsukva kb. egy perc alatt ledöngettem a leszállóba, de néhány cseppet én is kaptam az esőből. Lent ki volt téve a célkör (kisebb ajándékokat dobtak fel nyereményként), de közvetlen mellette néhány ember állt és a kerekesszékes hölgy aki le volt takarva egy ponyvával, hogy védjék az esőtől. Így a cél mellé kellett szállnom. Nagyon turbulens volt a leszálló ill. körbe volt véve magas fákkal ahogy az kell és mellette még hepehupás gazos talaj. A célraszálló VB.-t biztos nem fogják itt megrendezni. A leszállóban beszaladtam egy sátor alá az eső elől és ott mondták, hogy rosszul fogott talajt a hölgy. Vagy kétszer megpördült a kocsi és az akció során valószínű eltört a kulcs-csontja. No neki ez a nap biztos, hogy nem az örömrepülésről szólt. Néhány perc múlva jött is a tűzoltó, mentő, rendőrség és még lehet, hogy a helyi újságíró is.
„Task 3” : A következő napon felmenntünk , hosszas várakozás után kiírták dísznek a feladatot, de később lefújták. Lehetett „örömrepülni”, de nem mindenki örült a végén. Érdekes startot kellett végrehajtani, mivel a starthelyen állva a kezünkkel simogattuk a felhőalapot. Tehát start és utána azonnal fülcsukás, ill. később repülés fülcsukással. Elsők között egy kerekesszékes hölgy startolt, ilyet most láttam először. Érdekes látvány volt, de ilyen időben nem biztos, hogy repültem volna a helyébe.
Egy norvég sráccal bepásztáztuk a gerincet elejétől a végéig, majd a rádióból jött a hír , hogy esik a városban és magam elé nézve valóban csúnya felhő közeledett. 
Ekkor azonnal fülcsukva kb. egy perc alatt ledöngettem a leszállóba, de néhány cseppet én is kaptam az esőből. Lent ki volt téve a célkör (kisebb ajándékokat dobtak fel nyereményként), de közvetlen mellette néhány ember állt és a kerekesszékes hölgy aki le volt takarva egy ponyvával, hogy védjék az esőtől. Így a cél mellé kellett szállnom. Nagyon turbulens volt a leszálló ill. körbe volt véve magas fákkal ahogy az kell és mellette még hepehupás gazos talaj. A célraszálló VB.-t biztos nem fogják itt megrendezni. A leszállóban beszaladtam egy sátor alá az eső elől és ott mondták, hogy rosszul fogott talajt a hölgy. Vagy kétszer megpördült a kocsi és az akció során valószínű eltört a kulcs-csontja. No neki ez a nap biztos, hogy nem az örömrepülésről szólt. Néhány perc múlva jött is a tűzoltó, mentő, rendőrség és még lehet, hogy a helyi újságíró is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése