2008. december 20., szombat

Egy kicsi szünet...? (2008.12.07-08)

A 114Km-es táv azért ki tudja elégíteni az embert, de az új hely élménye az erősebb és mindenképpen szerettem volna repülni még. Ez mint már írtam nem olyan egyszerű a távolságok és az auto hiány miatt. Maximálisan a helyi erőktől függök, de hát ők ugye dolgoznak hétköznap (Au-ban azért nem biztos , hogy mindenki. Itt egy kicsit lazább.) Sajnos a héten nem jött SMS, de hát már csak két hetem van Perth-ben. No mindegy lekerékpároztunk a tengerpartra és mit látnak szemeim...

film link: http://www.vimeo.com/2599881


...de egy kicsit közelebb tekerve látom, hogy az egyik ernyő lebukott mert segítséget használt (hátimotort).
Azt hittem, hogy Paptaki (Szegedi ernyős) te vagy az mivel, hogy ugyan olyan ernyője volt a mocisnak.



Egy kicsit sajnos elkéstünk, mert pont akkor fejezték be a repkedéseket ugyanis jött a trutyi az Óceán felől.
Tudtam , hogy itt a Burns beachen van starthely ,de az időjárás nem kedvezett soha. Túl erős volt mindig a szél.
Mondhatjuk , hogy kite-os szél fújt legtöbbszőr. Jó őket nézni ahogy siklanak a cápák és ráják felett.









És eljött az utolsó előtti hétvége. Néztem a meteot, nagyon jó időt írt. Jött is az SMS, de "sajnos" másról szólt. Bill egy hétvégi hajókirándulásra invitált pecázással egybekötve. Nem tudtunk nemet mondani, ilyen programon még nem voltunk.




Bill azt írta, hogy nem nagyon kell hozni semmit , azt eszünk amit fogunk!...??????...Akkor lehet , hogy éhenhalunk gondoltam magamban. Igazából mindig is ilyen szép helyről álmodtam, ahol az utolsó pillanataimat töltöm.


Megálltunk a nyilt vizen, ahol Bill lemerült és kb. 30 perc múlva gazdag fogással tért vissza. Nem ismerem igazán, de a búvárkodáshoz valószínű jobban ért mint a repüléshez szerintem.
A nyilt vízen viszont rájöttem, hogy ez nem az én sportom.
Koncentrálnom kellett a nagy hullámok miatt, de később a gyomrom is megbarátkozott az új talajjal.
A nagy fogásról pedig csak annyit , hogy alig , hogy bedobtad a horgot azonnal kapásunk volt. Ezt nem lehet elhinni csak ha itt van személyesen az ember.
A hajón aludni érdekes volt, csecsmőnek érzi az ember magát, gyorsan álomba ringatott az óceán.
Másnap újra pecázás, búvárkodás, majd irány egy másik sziget, mivel, hogy ott már várt egy társaság minket.
Mondanom se kell belekerültünk a paradicsomba. Egy bányatulajdonos hajóján fogyasztottuk el az ebédet egy leírhatatlanul csodálatos környezetben. A képek szerintem önmagukért beszélnek.

Gumicsónakkal kisiklottunk a szigetre egy kis oroszlánfókázásra, majd irány a kikötő.

Egy érdekes kép:
Itt is élnek őrültek azért jócskán! :)


A kikötő után megnéztünk egy starthelyet azért , hogy a bioritmusunk helyrejöjjön.

Nekem "csak" ez jutott a hétvégére.
(Paragliding site closed)

Amúgy tényleg jó lett volna az idő, mivel egy srác 121 km-es távot tolt a hétvégén (Erik - francia honból való).


Erről lemaradtunk. :(
De azért nem pukkadok szét a bosszuságtól. :)