2008. december 21., vasárnap

53Km-es háromszög Yorknál (2008.12.13)

Igaz , hogy eltörpül az 500Km feletti a repüléshez képest,de talán érdekes lehet ez az egy nullával kevesebb 53Km-es háromszög.

Az utolsó hétvége Perth-ben . Úgy volt , hogy pénteken újra megyünk röppenni.. Ezen felbuzdulva 6-kor keltem a házigazdával, mivel, hogy akkor indult munkába és a távolságok miatt így könnyen le tud rakni a találka helyhez ha vele vagyok. Napközben viszont sajnos kiderült, hogy erős a szél és így lefújták a napot. Sajnos hiába cuccoltam be a kocsiba , de legalább belenéztem az építőiparba. Egy épülő toronyházban kavartunk össze vissza, majd irány az iroda, utána egy kisebb munka, majd egy bevásárlóközpont, amit éppen bővitenek és plusz felújítanak,utána ... és eljött az este,hazaértünk 23.30-ra. Ilyen fárasztó hét ill. péntek után kijár a pihenés a házigazdánknak! Ritkán örülök szombat reggel 7-kori kelésnek , de most SMS üzenet ébresztett : repülés, találkozo 8.30-kor a Casinonál. Ezúton köszönöm a házigazdánknak (Zolinak) , hogy reggel mikor felébresztettem szóbaállt velem és elvitt a tőlük 30 percre lévő indulási helyre.(oda-vissza 1 óra, nem semmi távolságok vannak itt városon belül, kb. 120-140Km hosszú Perth)

A Casinonál bepattantam egy Nissan terepjáróba ott megismerkettem egy fiatal sráccal és Eric-kel . Így négyen (Bill + Én) eltoltuk Yorkig. A hegy lábánál 2 dollár könnyezés a helyi öregnek,majd egyből felmentünk a felső starthelyre. A felső start egy kicsit dél-kelet-re néz jobban. Gyenge szelet jósóltak, ennek ellenére elég turbulens volt a starthely. A starton már két csokibarna, talán indiai srác várt a jó befújásra. Kezdő pilótáknak néztem őket, nem repülhetnek gyakran a mozgásukból iítélve. A második startoló be is gurult a start alá, de szerencsére semmi baja nem lett. A következő indulása is necces volt, de ezt a videón látni fogjátok.




A helyi guru (Rod) is ott volt , és őt kérdeztem meg, hogy mi a terve. Éppen akkor lőtte be a GPS-ét, egy 50Km-es háromszöget írt ki. Gyorsan lemásoltam a fordulópontokat és készültem a startra. Erik azt mondta, hogy ő megpróbálja kicsit nagyobbra venni, de én nem igazán értettem mit mond ezért maradtam az eredeti tervnél. Ezután elstartolt az Avax XC2-ős srác, majd nagy nehezen Erik az U3 -al, utána Bill. Az indiai srácok és Bill elég gyorsan lerohadtak. Erik ügyesen kitekert. Utána vártam a megfelelő befújást és GO! Rod utánam nem sokkal indult, de gyorsan lesiklott a starthely alá a talaj közelébe. Nekem is elég melós volt a kitekerés, nem volt igazán ütős az idő.

Mire kitekertem Erik már elhúzott és akkor vettem észre odalent Rodot küzdeni felfelé. (azt nem tudom , hogy sikerült e feltekernie, vagy lehet, hogy újra felvitette magát és még egyszer startolt)
Örültem neki, mert jobb egy helyi pilótával "együtt" repülni egy ilyen idegen , kietlen vidéken. Egy kicsit előre toltam , amíg ő kitekert, de utána a következő emelésnél a "város" tuloldalán már utolért. Mindig próbáltam látótávolságra (1-2Km) maradni tőle. Ez sikerült is az első fordulópontig, ott egy kicsit kitágítottam ,de ez a manőver majdnem véget vetett a repülésemnek. Megcéloztam a sziklás, köves helyeket, de semmi. A fordulopontnál Rod legalább 2000m-en lehetett. Alig voltam 200m-en rásiklottam egy kisebb dombon levő "erdő" fölé, de semmi.Gondoltam itt a vége a játéknak, de megpróbáltam közelebb siklani a betonúthoz és már a lábam kint volt a pondróból mikor megláttam egy kisebb fát mozogni szinte már mellettem. Visszafordultam és akkor becsippant a vario. Vértes szavai eszembe jutottak - amíg nem ér le a lábad a földre addig bármi lehet. Megdolgoztam minden méterért, de később beerősödött. Eddig a pontig azt kell mondanom, hogy nem azok az igazi parasztos Alföldi termikekkel voltunk ellátva.Közben Rod elhúzott, szem elől tévesztettem.


Kicsit magasabbról már jobban szét tudtam nézni és akkor láttam, hogy a második fordulópont irányába odalent a betonút homokútba folytatódik. El is döntöttem, hogy ha nem sikerül jobban kitekerni akkor egyedül nem indulok bele a végtelenbe. Kinek van kedve 10Km-t gyalogolni földúton a homokban tűző napon. Azért csak csak feldolgoztam magam olyan 1800m--re és akkor elindultam. A 2. fordulópont közelében egy egy felhő kipattant, de elég gyorsan szét is estek sajnos. Nem volt túl biztató. Szokásomhoz híven nem célirányosan haladtam, hanem kavartam össze vissza, de ez most bejött, mert kicsit vissza balra megtaláltam az első igazi emelést. Hosszas meló után 2800m -en tértem magamhoz az éppen kialakuló pamacsok alatt. Fantasztikus innen fenntről a látvány!!! Pontosan 3Km-re voltam a fordulóponttól, kitoltam a felhő alól és besiklottam 400m-en belülre. Tovább nem mertem tágítani, fordultam és visszatoltam a korábbi emelés felé a cél irányába, de mire visszaértem már szétesett. Csúsztam tovább és az utolsó szár felénél egy újabb elég jó emelés.

Éreztem, hogy most már biztosan meg lesz, de probáltam koppig kitekerni, hogy utána ne a start alá essek be. Még túl korán lett volna leszállni. És igen megvan a cél!!! Kb.2000m-en betoltam és utána lerádióztam, hogy Perth fele veszem az irányt. Bill válaszolt, hogy OK, mivel hogy Erik még repül (az ö autójával voltunk).

Utána még 13 Km -et sikerült pluszba hozzátennem és a főút mellet leszálltam. SMS , pakolás és várakozás. Kb. 1 óra múlva értek volna oda a többiek, de szerencsére egy fazon felvett és elvitt Perthbe. Ott egy kereszteződésnél vagy 3 órát vártam a hazaszállításra, de mindig volt valami érdekes ill. egy ilyen nap után ez jelentéktelen várakozás a nyári melegben.


Estére hazaérve szembesültem az aznapi repülésekkel az XContesten. Ez a mocsok francia gyerek rám vert. Nem mehet túl rosszul az U3-ja (startnálolni nem szeretett,olyan volt mint a vipera), szépet repült és elég sokat kellet girheskednie az első fordulópontjánál. Rod is elég gyorsan megcsinálta a feladatát. Nagyon örültem én is ennek az 53Km-nek. Ezúton köszönöm minden helyinek a kedvességét és a házigazdánknak a türelmét , hogy eljuthattam a repülés helyszínére. Szuper élményekkel távoztam erről a helyről ugyanis hétfőn már Adelaideben leszek (3000Km-re van keleten). Ott pedig új barátokat kell keresni, hogy újra felvehessem a szárnyacskákat.



Kék: Erik 73Km
Piros: Én 53Km
Zöld: Rod 49Km




2008. december 20., szombat

Egy kicsi szünet...? (2008.12.07-08)

A 114Km-es táv azért ki tudja elégíteni az embert, de az új hely élménye az erősebb és mindenképpen szerettem volna repülni még. Ez mint már írtam nem olyan egyszerű a távolságok és az auto hiány miatt. Maximálisan a helyi erőktől függök, de hát ők ugye dolgoznak hétköznap (Au-ban azért nem biztos , hogy mindenki. Itt egy kicsit lazább.) Sajnos a héten nem jött SMS, de hát már csak két hetem van Perth-ben. No mindegy lekerékpároztunk a tengerpartra és mit látnak szemeim...

film link: http://www.vimeo.com/2599881


...de egy kicsit közelebb tekerve látom, hogy az egyik ernyő lebukott mert segítséget használt (hátimotort).
Azt hittem, hogy Paptaki (Szegedi ernyős) te vagy az mivel, hogy ugyan olyan ernyője volt a mocisnak.



Egy kicsit sajnos elkéstünk, mert pont akkor fejezték be a repkedéseket ugyanis jött a trutyi az Óceán felől.
Tudtam , hogy itt a Burns beachen van starthely ,de az időjárás nem kedvezett soha. Túl erős volt mindig a szél.
Mondhatjuk , hogy kite-os szél fújt legtöbbszőr. Jó őket nézni ahogy siklanak a cápák és ráják felett.









És eljött az utolsó előtti hétvége. Néztem a meteot, nagyon jó időt írt. Jött is az SMS, de "sajnos" másról szólt. Bill egy hétvégi hajókirándulásra invitált pecázással egybekötve. Nem tudtunk nemet mondani, ilyen programon még nem voltunk.




Bill azt írta, hogy nem nagyon kell hozni semmit , azt eszünk amit fogunk!...??????...Akkor lehet , hogy éhenhalunk gondoltam magamban. Igazából mindig is ilyen szép helyről álmodtam, ahol az utolsó pillanataimat töltöm.


Megálltunk a nyilt vizen, ahol Bill lemerült és kb. 30 perc múlva gazdag fogással tért vissza. Nem ismerem igazán, de a búvárkodáshoz valószínű jobban ért mint a repüléshez szerintem.
A nyilt vízen viszont rájöttem, hogy ez nem az én sportom.
Koncentrálnom kellett a nagy hullámok miatt, de később a gyomrom is megbarátkozott az új talajjal.
A nagy fogásról pedig csak annyit , hogy alig , hogy bedobtad a horgot azonnal kapásunk volt. Ezt nem lehet elhinni csak ha itt van személyesen az ember.
A hajón aludni érdekes volt, csecsmőnek érzi az ember magát, gyorsan álomba ringatott az óceán.
Másnap újra pecázás, búvárkodás, majd irány egy másik sziget, mivel, hogy ott már várt egy társaság minket.
Mondanom se kell belekerültünk a paradicsomba. Egy bányatulajdonos hajóján fogyasztottuk el az ebédet egy leírhatatlanul csodálatos környezetben. A képek szerintem önmagukért beszélnek.

Gumicsónakkal kisiklottunk a szigetre egy kis oroszlánfókázásra, majd irány a kikötő.

Egy érdekes kép:
Itt is élnek őrültek azért jócskán! :)


A kikötő után megnéztünk egy starthelyet azért , hogy a bioritmusunk helyrejöjjön.

Nekem "csak" ez jutott a hétvégére.
(Paragliding site closed)

Amúgy tényleg jó lett volna az idő, mivel egy srác 121 km-es távot tolt a hétvégén (Erik - francia honból való).


Erről lemaradtunk. :(
De azért nem pukkadok szét a bosszuságtól. :)

2008. november 30., vasárnap

Ausztrália,York 114 Km (2008.11.30)

Rendkívül jó a hely. Kb Eged-hegy magasságú starthely. Viszont kicsit termikesebb!!!Kérdeztem a helyi srácot, hogy mért nem szerveznek ide versenyt, azt mondta mert kicsi a starthely.Nem akartam mondani, hogy egy magyar versenyt ekkora helyről indítanak el.Nem beszélve arról, hogy az EB-n se volt sokkal nagyobb! Sajnos ez a hely a lakhelyemtől kb. 200Km-re van. Egy Perthi srác vitt el Yorkba(Sopoti versenyen ismerkedtem meg vele) a helyi guruhoz,akinek a telkéről rá lehet látni a startra.

Nem rossz! Ill. a kertjében természetesen van leszálló bulóval. Ő csak azt kérte tőlem, hogy nehogy a szomszéd farmra landoljak, mert (ovatosan fogalmazva) nem igazán örül neki a szomszéd.(úgy néz ki ez a dolog itt sincs másképpen) Kicsit vártunk, megbeszéltük az aznapi rádió frekit.Ugyanis itt minden nap változtatják a frekvenciákat.Nagyon sok farmer használ rádiót...,de akkor sem értettem miért van ez így.No mindegy,12 fele felmentünk a starthelyre a helyi ürge autójával.

Ott akié a terület (egy farmer) annak 2 Au dollárt kellett fizetni. Starton kérdeztem őket mi a tervük mára, de csak azt mondták szabadrepülés(crosscountry),ez nem volt annyira jó nekem , mert nem ismerem a helyet, de mondtam nekik, hogy majd követem őket.Összepakoltunk és start....A Perthi srác nem repül szerintem túl jól, mert sokat kellett rá várni mire feltekert,aztán pedig túl alacsonyról indult.Le is szállt az első kisvárosnál, kb. 30Km.
A helyi fazonnal toltuk együtt, sokszor mutatta , hogy hol vannak a jó emelések.Néha ő ment előre, néha pedig én. (Ami !erről álmodunk már mióta.Hát így tényleg könnyebb távot repülni!!!) Száraztermikes idő volt,tehát ezért is fontos volt együtt haladni.De igazából mindig voltak emelések.Fantasztikus a hely.

Én próbáltam a főutakat követni, mert itt aztán tényleg sokat kell gyalogolni, ha máshova landolsz!!!Kb. olyan 2000m-ig lehetett kitekerni.Kétszer voltam majdnem padlón,de hál istennek sikerült kiemelkedni.A helyi guru olyan 80Km-nél szállt le,álítolag pisilnia kellett.Bevallom őszintén én is a táv felétől kötöttem csomót a pöcsömre,mert nekem is jól jött volna egy légi toalett.
Közben már jöttek autóval ez megnyugtató volt ,de nem volt túl jó érzés, hogy rám várnak, ezért lebeszéltük , hogy a következő városig tolom és ott a krikettpályán landolok,mivel ott szuper fű van.A végsiklás közben a "város" felett olyan emelést kaptam, hogy fülcsukva 800m-en értem be és még csak olyan 17 óra körül volt.Még biztos lett volna a napban 50-80Km.No mindegy. "B"stall...fülcsukásban spirálozás majd landolás, félórás pössentés,majd pakolás. A pakolás közben a szuper lesszálóról menekülni kellett, mert beindították a locsoló rendszert.Jó kis futás lett belőle. A helyi guru ecsetelte, hogy nem rossz első repülésnek Ausztráliában nekem! Nem kell írnom, hogy mennyire örültem én is neki. A helyről még annyit, hogy ha jól értettem csak 400mm csapadék esik évente. No ennyi, remélem még eljutok ide a két hét alatt amit itt töltök Perthben.