Az utolsó nap végre egy jó időjárással ajándékozott meg minket. A legjobb előrejelzést kaptuk, de hát mikor is legyen jó idő, természetesen, ha vége a versenynek. Versenynek...? Szeretek versenyezni, de ez az idei Manillai XC Open már rég nem mondható versenynek, inkább úgy mondanám, hogy reménykedik az ember, hogy legalább repülhessen egy jót tábor.
Elég ennyi a sírásból. A felszállítás után szép égkép várt reánk. Godfrey kiírta a feladatot , ami nem volt túl bonyolult : az a nap győztese aki a leghosszabbat repüli (hárrom törésponttal). Nem sokkal később 12.30-kor már nyilott is a start. Néhányan bevállalták a korai startot, nagyon alacsonyan egerésztek a hegy mellett és csak a gerinc végénél kb. 10Km a starttól tudtak kitekerni komolyabban. Mint később kiderült jól jártak, mert ők repülték a leghosszabb távokat. Igazából nem volt annyira egyértelmű a helyzet, hogy jó e a korai start, ugyanis sokan leszálltak a hegy elé és várták az újabb felszállítást.
Én a következő jó ciklusban startoltam. Sikerült mindenkire rátekerni és fenntről nézni a többieket , hogy alattam tekernek.
Sajos nem jött velem senki, így egydül kellett dönteni , hogy merre induljak. Az első csoport tőlem 10-20Km-re volt, elindultam utánuk, páran alattam eljöttek. Utol is értünk néhány ernyőst, de valahogy ez az előny soknak bizonyult , mert mindig egy ütemmel hamarább el tudtak ugrándozni előlünk a következő emelésig. Majd a gerinc után nem sokkal sajnos elég csúnya felhő állt az útba. Barraba teljes környékét leárnyékolta.
Elég ennyi a sírásból. A felszállítás után szép égkép várt reánk. Godfrey kiírta a feladatot , ami nem volt túl bonyolult : az a nap győztese aki a leghosszabbat repüli (hárrom törésponttal). Nem sokkal később 12.30-kor már nyilott is a start. Néhányan bevállalták a korai startot, nagyon alacsonyan egerésztek a hegy mellett és csak a gerinc végénél kb. 10Km a starttól tudtak kitekerni komolyabban. Mint később kiderült jól jártak, mert ők repülték a leghosszabb távokat. Igazából nem volt annyira egyértelmű a helyzet, hogy jó e a korai start, ugyanis sokan leszálltak a hegy elé és várták az újabb felszállítást.
Én a következő jó ciklusban startoltam. Sikerült mindenkire rátekerni és fenntről nézni a többieket , hogy alattam tekernek.
Az élmezőny valószínűleg még ezt megelőzve el tudott húzni abba az irányba. Sokat agyaltam, hogy merre vegyem az irányt, mert észak-kelet felől talán én is ki tudtam volna kerülni, de holdbéli tájnak tünt alattam a vidék. Nagy folyó, egy két földút, kék ég, sehol egy felhő,....Átgondoltam a dolgokat és legfőképpen az motivált, hogy az utolsó napon nem akarok 30Km-eket gyalogolni ill. keresőcsoportot inditani értem. Ennyit nem ér az egész ez a verseny már nem verseny, stb. és így inkább a három töréspontra koncentrálok és helyben megpróbálok nagyot repülni, örömrepülni. Egy csodálatos felhőnél "jól kiemelkedtem", sikerült jócskán belenyalni.:
3200mkörül hagytam ott a felhőt!!! Jól esett nagyon. Mikor a felhő mellett siklottam egy újabb élményhez jutottam. A felhő mellett folyamatosan emelkedtem és így lett meg a kb. 3400m. Elindultam széllel szembe nyugat felé, tőlem jobbra északra elég csúnya lett a felhő és esett is arra. Kb. olyan 20-25Km-t repültem kisebb tekerésekkel és sajnos szemből is keztek összeállni a felhők. Gondoltam visszatolom Barraba felé és visszamegyek a starthelyhez a harmadik töréspont után. Ez a terv , ha sikerül akkor 100Km fölé hoztam volna a repülésemet. 
A nap és a "verseny" végeredménye:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése